Valójában nem vagyok svájci

#2

Én egy borzasztó ember vagyok. Még jelen körülmények között se vagyok képes tanulásra kényszeríteni magam, pedig körülbelül harminchat órán belül emelt szinten szóbelizek angolból (a töriről meg már Ne Is Beszéljünk.)
Mellesleg megjöttek az érettségi eredmények - mindegyik nagyon jól sikerült, kilencven százalék felett, kivéve a törit, amiről Nem Beszélünk (mert hisztériás roham lehet a dolog vége).
Nos, ha az első helyre nem is fognak felvenni, elég valószínű, hogy valahova máshova egész biztosan, és nagy valószínűséggel Budapestre kell mennem (ha nem művelek valami szörnyűséget a szóbeliken, amire lássuk be, nagy az esély).
Elvileg még további 12 történelemtételt kellene az agyamba erőltetnem hétfőig, de most úgy tűnik, az eddig vért izzadva bemagolt 24 is a feledés jótékony homályába merült.
Egyszerűen nincs hangulatom dolgozni, és nagyon dühít, hogy a töri írásbeli (amiről Nem Beszélünk) eredménye, amire teljesen egyedül, minden tanári segítség nélkül készültem fel [könyvünk, na az meg négy év alatt egyszer se volt], hónapokig fordítva angolra a mindenhonnan összekapart információt, nem épp a várakozásomnak megfelelően sikerült. (ford.: SZAR LETT, NA.)

Egyszerűen annyira elképesztően unom már ezt az egészet ;A; Régebben gondoltam arra, hogy esetleg nyáron lenyelvvizsgázhatnék spanyolból, vagy letehetném a jogsit, de annyira elegem van a tanulásból, hogy erről szó se lehet. 

#1

Ma elestem.
Ez egy teljes mértékben lényegtelen információmorzsának tűnhet, de valójában nem az. Életem szinte egyetlen megbízható, viszonylag állandó vonatkozása, hogy meghatározott időközönként feltörlöm Miskolc főutcáját. A térdem most egy kicsit csúnya és sebes, majd lehet, hogy veszek disney hercegnős (csakis!) ragtapaszt, ha legyőzöm a rajtam eluralkodni látszó lustaságot.
Nem valószínű, hogy ezt egyhamar meg fogom tenni, pedig a perspektíva, hogy a lábamat Jázmin vagy Mulan díszítse (harci sérülésekhez csakis a "kemény" hercegnők használhatóak, az olyan lágypöcsök, mint Csipkerózsika, szóba se jöhetnek) elég csábító.

Magamról annyit, hogy nem vagyok külföldi, bár a blogcím csalóka. (Én már csak ilyen kis trükkös vagyok, ha-ha.)  A közeljövőben beteljesülni nem látszó álmom, hogy külföldi legyek, de asszem, erre még várnom kell egy kicsit. Igen intenzíven szeretem a bájos ázsiaiakat, de az ázsiaiak minden valószínűség szerint utálnak engem (főleg azon intim pillanatokban, mikor öklendezek az általuk készített ételtől). Van egy kutyám, aki maga a megtestesült tökély; bármilyen parancsszó hallatán értelmesen néz, majd komótosan, a kellő tiszteletet elvárva hátrafelé kezd kaparni. Ezt illendő kitörő (vas)tapsviharral, illetőleg ámuldozó szavakkal jutalmazni. (Ezt csak azért mondom, hogyha bárki valaha az élet során olyan helyzetbe kerülne, hogy a kutyám produkálná magát neki, tudja, mi a teendő). Ezen kívül nemrég végeztem el a gimnáziumot angol kéttannyelvű tagozaton, jelenleg a szóbeli érettségire készülök. Fejben.
(Ez azt jelenti, hogy sehogy)

Soha nem történnek velem érdekes dolgok, de a nagy semmit remek barokk körmondatokba tudom foglalni. Hobbijaim a rajzolás és az írás, eddig a tehetség teljes hiányát mutatom mindkettőben (ha valakit érdekel, majd kiteszem a devartos címemet, mert kicsit exhibicionista vagyok, de csak ezen a téren, meg amúgyis ez titok). Viszont bárhol, bármilyen pozícióban, háló és kötél nélkül el tudok aludni//esni. Előnyeim és pozitív (?) tulajdonságaim nem túl hosszú sora itt véget is ért, mint ahogy ez a blogbejegyzés is.